Amikor a mozgás és a fogyás összefüggéséről van szó, mindenki csak bólogat: tudjuk, hogy kell, nagyon kellene, de valamiért mégsem megy. Ez nem jó érzés, és éppen ezért szeretnék most erről egy kicsit beszélni. Nemrég jött ez a mail:

“Nehezen szánom rá magam a mozgásra. Egész nap ülő foglalkozást végzek és ha hazamegyek otthon folytatom a munkát. Volt időszak amikor a kezdeti nehézségek után minden reggel tornáztam, de valami miatt ez elmaradt most azt érzem nehezemre esik mozogni… egy darabig tornázom, utána hónapokig nem tudom magam rávenni. Miért van ez és mit rontok el?”

Az első és legfontosabb, hogy szó sincs “elrontásról”.

Aki írta, nagyon is aktív életet él, dolgozik, törődik magával, csak éppen a szó szerint vett testmozgás nem megy úgy, ahogy szeretné. Van egy elvárása magával szemben és ez nem teljesült.

A testmozgás megkezdése nehéz, sokszor fájdalmas és kényelmetlen is lehet.

Ha pedig nem érzi jól magát valaki, akkor azt nem is fogja szeretni. Nézzük meg mi az, ami miatt utáljuk a testmozgást, és mit tehetünk ellene.

Mint sok minden más, a testmozgás is egy elvárás, egy remény arra, hogy általa jobban érzed magad, lefogysz, szebb, fittebb, egészségesebb leszel. Valamit most nem szeretsz magadban és ezt szeretnéd ha megváltozhatnál. De pont mozogni a legnehezebb.

Miért nem csinálják az emberek azt, amit alapjába véve szeretnének csinálni? Miért nem szeret mozogni valaki 40 felett, amikor “örökmozgó” kislány volt?

Mondanám, hogy motiváció hiánya is állhat a háttérben azzal, hogy nem tudod rávenni magad, pedig valamikor ment. De ez nem az a helyzet: teret engedsz a Homing Tanácsadás és Terápia során általam „bioprogramnak” nevezet belső párbeszédnek ahol az „alkalmazkodó” gyermeki éned engedelmeskedik azoknak az utasításoknak „légy lusta”, vagy épp annak a halogatásnak, hogy valami más, most hirtelen fontosabb, mint a mozgásodra (magadra!) szánt érdemi idő. De lehetnek más okok is:

A mozgás egy programmá válik, amire fel kell készülni, neki kell látni

Épül benned egy gát, ami elfojtja a spontán kezdést. Szertartássá merevednek a dolgok: ezt így kell, azt úgy kell, ekkor és csak akkor. Fel KELL öltözni hozzá, el KELL pakolni a szobát előtte, ki KELL készíteni egy sportitalt: ez már úgy soknak tűnik. Vannak, akinek ez nehéz, saját magukat bástyázzák körbe érvekkel, hogy miért ne tegyék.

De lehet egyfajta fizikai szorongás is a mozgástól.

Az erőfeszítés, a testi megterhelés okozhat rossz közérzetet.

Ez mindenkivel így van, csak míg egy sportolónak ehhez sokat kell tennie, neked lehet, hogy már 10 perc torna, vagy 100 méter kocogás is sok.

Azt tapasztaltam, hogy sok ülőmunkát végző ember amikor hirtelen nekiindul, megpróbálja túl gyorsan vagy intenzíven csinálni. Ez persze fájdalmat, stresszt okoz, ami miatt meggyűlöli a mozgást is.

A stressz akkor következik be amikor eléred a “légzésküszöböt”.

Lélegzéskor a bevitt oxigén mennyiségével megegyező szén-dioxidot fújsz ki, de amikor keményen dolgozol, több szén-dioxidot fújsz ki, és a tested ezt stresszesnek találja.

Lényegében minél keményebben dolgozol, annál kevesebb oxigénhez jutsz, és annál rosszabbul érzed magad. Magyarán kifulladsz. Az ülő foglalkozású, nem mozgó emberek esetében ez gyorsan bekövetkezik.

Stressz lehet a fájdalom is, az ízületek megszokottól eltérő mozgása, a térdelés, guggolás okozta izom és ín megerőltetés. Ez különös dolog, egy sportolónál is előfordulhat, ha mondjuk elkezd jógázni. A számára eltérő terhelésre szervezete vészjelzésekkel reagál.

El kell választani magadban a stresszt, a fáradtságot és a fájdalmat

Lényegében, amikor szörnyen érzed magad mozgás után, kevésbé valószínű, hogy ragaszkodnál ahhoz, hogy rendszeresen csináld. Az ember ösztönösen kerüli azt, amitől rosszul érzi magát. Amíg a kezdeti lelkesedés tart, addig megy, utána már a rossz érzés dominál.

Ha ülő foglalkozású vagy, kezdj el újra kicsit könnyebb gyakorlatokkal, és haladj onnan felfelé, a saját ritmusod szerint. Nem muszáj reggel. Csinálhatod este is, vagy amikor neked kényelmes.

A megfelelő, spontán tempó megtalálása azt is jelenti, hogy elfogadod magad, a jelenlegi korlátaid, de épp ez fog segíteni abban, hogy kitolhasd őket fokozatosan. Nem tudsz guggolni? Csináld széken ülve! Nem tudod lefutni? – gyalogold le. Kihagytál egy napot? – akkor ma csináld újra.

Semmit se fogj fel hibának. A belső hibáztatás egy régi rossz beidegződés, meg akarták tanítani neked, hogy érezd magad: ez egyfajta “bioprogram” – ami átírható. Nem könnyű, de erről is szól a Homing.

Üdvözlettel, Katona Zoltán
Életmód Tanácsadó

Te is nehezen szánod rá magad a mozgásra?

Értékeld te is a bejegyzést

(45 szavazat, átlag: 4,84 az 5-ből)

Loading...