A mozgás öröméről, az egészséges élethez, a fogyáshoz való szükségességéről sok szó esett. Azonban sokak számára cseppet sem egyszerű arról beszélni, hogy a mozgástól nem azért tartózkodnak, mert fáj valamijük, netán lusták, vagy tunyák lennének.

Egyszerűen szégyellnek mozogni, különösen mások előtt, netán nyilvános helyen. “ Mert milyen is az, hogy csak úgy odamegyek és ugrálok az én koromban, az én súlyommal. Mindenki engem nézne és mit szólnának…”

A szégyen – és itt most vonatkoztassunk el attól hogy férfi, vagy nő, öreg,  vagy fiatal, mindannyiunkban benne van valamiféle módon. Kiben jobban, másokban meg talán alig. Az már egy külön történetet is megér, hogy mikor és miért alakult ki, vagy mi ültette el benned, de erről majd máskor bővebben kitérek.

A szégyen nem a semmiből jelenik meg.

Ez egyfajta belső kondicionálás, amely az elmédben, a szívedben, a testedben és a szellemedben lakozik. Talán valamikor szégyellni kellett magad fiatalon – szégyellni a képességeidet, az ügyességedet, a tested.

Lehet, hogy van egy rossz, belső programod, egy rossz szó, rossz nézés, kinevetés, amit már régóta hordozol, de valójában ez egy szerep, amely nem kötelez semmire és nem kell, hogy meghatározzon Téged. Elmúlt, a helye viszont ma is fáj.

Miért épp a mozgásnál érzed?

A mozgás egyfajta kitárulkozás is, a testünk más helyzetben van a megszokottnál, nem lehet védelmezően összekuporodni, összefonni a kart, lehajtani a fejet, vagy csendesen elhúzódni.

Aki mozog – fut, tornázik, gyalogol, kocog, edz, az egészen másfajta küllemét mutatja meg. Más látszik belőle, az alakjából, tartásából. A mozgás egy kifejezőeszköz – nem véletlenül lehet művészet a tánc, vagy némely sportág. A mozgás egyfajta őszinteség.

“Mindenki engem fog bámulni, hogy nézek ki, mennyire bénázok itt”

Szerintem a többségnek, aki így éli meg, ténylegesen nem szólt be senki, csak a saját belső félelmeiket hallják.

Sokan szégyellik a testüket és ezen a média és a közösségi oldalak rettentően sokat rontanak. Olyanok is, akikről nem is feltételeznéd, ez nem alkattól függ.

Szorongást keltő dolog lehet felvenni egy rövidnadrágot és egy pólót és kimenni futni. Izzadni, lihegni egy kerékpáron, miközben mások elsuhannak melletted. Vagy épp elmenni egy edzőterembe egy tornára és ügyetlenkedni, de nem is részletezem. Ha a szégyennel foglalkozol, az komolyan visszafog, akadályoz, így nem annyira hatékony az energiafelhasználás.

Hogyan küzdhető le a mozgás közbeni szégyen?

Először is ha elhatároztad, hogy mozogsz, már azzal többet tettél magadért, mint az emberek több, mint fele. Ha túlsúllyal mozogsz, akkor ez még inkább így van. Erre legyél büszke.

Kezdd fokozatosan a terhelést:

Rövidebb időszakokkal, ne terheld magad túl. Lépésről lépésre kontrolláld mit bírsz. Hallgass mozgás közben ütemes, kellemes zenét, ami elragadja a figyelmet a negatív dolgoktól és másokra való figyeléstől.

Vegyél fel kényelmes és jó cipőt, edzéshez való ruhát.

Egy színes melegítőben, egy ruganyos, jól tartó edzőcipőben sokkal jobban fog esni a kocogás, vagy bármi más mozgásforma. Ennek felvétele, a “beöltözés” is már egy szertartás, ami áthangol arra, hogy pozitív és jó dolgot teszel magadért.

Ne a takarításhoz használt szakadt térdű mackónadrágban fuss, ha úgy érzed, szégyen a mozgás. Add meg a módját, lehetőségeid szerint is. Nem a márka, vagy az ár a lényeg, hanem az, hogy funkcionális és szabad mozgást engedjen, jól érezd magad benne.

Kényeztetheted még magad egy menő, színes kulaccsal is, melybe a karcsúsító teádat viszed magaddal.

Amit külön kiemelek, a hölgyeknek az egy jó sportmelltartó. Egyenletesen tart, nem vágja a vállat és a nagyobb kilengéseket megakadályozza ez eleve magabiztosabbá tesz. Minél nagyobb ruhaméreted van, annál inkább kell. Póló alá is felvehető, legyen színes, vidám és így cseppet sem zavaró, ha kilátszik.

De ezek csupán külsőségek. A lényeg most jön:

Erre gondolj, ha szégyelled magad mozgás közben

Kontrolláld a belső párbeszédet, figyeld a belső hangot. A negatív önbeszéd a szégyen táptalaja, a káros belső hang durván torzít. Meglepően többre vagy képes, mint amennyire most gondolod magad. Fizikailag is, belsőleg is. Ennek az első lépése, hogy felismerd, mit tartasz magadról: tudatosítsd, hogy sokszor igazságtalanul szigorú vagy.

Erre van egy gyakorlat: álljon szemben veled képzeletben egy ember, pont annyi idős, pont olyan magas, mint te, tudod pontosan, min ment keresztül, amire ide jutott, mire vágyna. Mit mondanál elsőre neki? Gorombaságokat, vagy kedvességet? Gúnyos kritikát, vagy odafigyelést, megbocsátó szavakat érdemel? Biztatást, vagy leszólást? – Amit mondasz, és akinek mondod, az mind te magad vagy. Senki és semmilyen külső erő nem motiválhat ennél jobban.

Próbáld ki és ne csak mozgás közben!

Te mennyire vagy szégyenlős?

Üdvözlettel, Katona Zoltán
Életmód Tanácsadó

Értékeld te is a bejegyzést

(35 szavazat, átlag: 4,77 az 5-ből)

Loading...