Ezért nézd meg, hogyan és mikor eszel

Az, hogy hogyan eszel, gyakran fontosabb lehet annál, amit eszel. Az ételhez való viszonyod, sokkal nagyobb szerepet játszhatnak az érzelmi alapú túlevésben, mint amit konkrétan megeszel. Ha időt és figyelmet szánsz magadra, a kajáidra, kidolgozhatsz egy új stratégiát az étellel való érzelmi kapcsolataid rendezésére. De a dolog nem az ebédlőasztalnál kezdődik, nem is a bevásárlásnál, hanem az alapvető elvárásaidnál, melyeket az étellel próbálsz meg kielégíteni. Jóval többről van szó annál, hogy mi van a hűtődben.

Gyakorold a „nemet” nemcsak az egészségtelen ételekre, a túlzó adagokra, hanem az érzelmileg kritikus helyzetekre is, amelyek meggátolnak abban, hogy egészségesen és mértékkel egyél.

Azt mondod: kajafüggő vagy?

Lehet-e valaki rabja bizonyos ételeknek, különösen azoknak, amelyek finomított termékekkel készülnek, például fehér liszt, cukor, só és zsírok vagy húsok? Nem maga az étel addiktív, mint mondjuk az alkohol, vagy a cigi, hanem a jóllakottság érzése, vagy maga az evés, annak körülményei oldanak benned átmenetileg feszültségeket.

Sokan félnek az irányítás elvesztésétől, az élet bármilyen területén, így az evéssel azt üzenik, irányítom magam, hogy jól lehessek. De ez csak rövid ideig tart, utána jön a fogyókúra megtöréséből származó bűntudat, amelyet valahogy megint oldani kell.

Nézzük sorra, milyen érzelmek lehetnek “hizlalóak”

1.) Megfelelési vágy, néha kisebbrendűségi érzés

Akár kimondottan, akár kimondatlanul, úgy érzed, nem vagy soha elég jó. Bizonytalan vagy. Vagy a párkapcsolatban, vagy szülőként, vagy a szakmai utadon. Meg akarsz felelni mindenáron. Lehet ez például a “tökéletes feleség, háziasszony” – aki sokat és rendszeresen főz, vagy a tökéletes kolléga, aki mindent elvállal és egész nap dolgozik, miközben nassol a felső fiókjából az irodában.

2.) Csalódottság

Az előzőből következik: nem kaptad meg azt, amit szeretnél: azt a figyelmet, törődést, programot, lelki tartalmat. Veszteségeket élsz meg és ezt a feszültséget kell a “legalább együnk valamit” – programmal oldani.

3.) Szomorúság

Ha veszteségek értek, akkor szereted ezt valamivel kompenzálni: legyen az egy süti, csoki, vagy egy kiadós vacsora. Ha valaki, vagy valami hiányzik, azt sokszor úgy érezzük, kompenzálni kell, “hiszen ennyi öröm jár az élettől nekem is”.

4.) Stressz

A folyamatos feszültség elviselhetetlenné teszi a mindennapokat, így aki bármilyen okból is stresszes, az vagy nem eszik “ráfogy az idegre”, vagy épp ellenkezőleg, az étellel vigasztalja magát csökkenti a feszültséget. Fontos tudni azt, hogy aki a stressz ellen, vagy a jobb alvásért szed gyógyszereket, azok többségének a mellékhatása lehet, hogy megnövekszik az étvágy és a testsúly.

Nehéz felismerni és megérteni az éhségre adott válasz és az érzelmekre adott válasz közötti különbséget.

Tanuld meg elkülöníteni a kettőt és szabályozni az étkezést azzal, hogy egyfajta belső figyelmet gyakorolsz: éhes vagyok, vagy épp mi kell nekem, ha nem kaja? Gyakorold az éhséged értékelését: Egytől tízig tartó skálán mennyire vagy éhes? Ha nem vagy éhes, vagy csak kissé, akkor ezt valahol egy és négy között lehet. Igyál egy pohár vizet – sokszor a szomjúságot kevered össze az éhséggel.

Várj, amíg el nem éred a belső félutat, az öt pontot a képzeletbeli skálán. Ekkor már valóban éhes vagy. (De ne engedd meg magának, ne fegyelmezd magad túl, hogy túlságosan éhes legyél, mert ez lendíthet a túlevés felé.

Hogy milyen a 9-10-es pont azt talán a legtöbben meg sem tapasztaltuk. Ez már nagyon kiborító, amikor szinte már csak az ételre, annak megszerzésére tudsz figyelni, egy beszűkült tudatállapot.

Beszélgettünk erről: valaki azt mondta, hogy egy túrán eltévedt és 3 napig nem evett semmit, csak ivott, neki ez volt a legrosszabb. Van, aki háborús, vagy szélsőséges körülményekről beszélt és volt, aki egy hosszú betegséget, egy nagyobb műtét utáni lábadozást tett a végpontokra. Szóval semmiképpen sem mindennapi életből vett eseményeket.

Végül, utoljára tettem a legkevésbé feltűnő, ám annál több hízásért felelős dolgot, ez pedig…

5.) a megszokás érzése.

Egyszerűen megszoktad a helyzeteket, amikor enni kell, az adagokat hiszen mindig is annyit vettél magadnak. Megszoktál ételeket, melyekről most már tudjuk, hogy nem addiktívak önmagukban. Ha hazaértél, enni kell, ha jön valaki enni kell, ha piacra megyek beugrok egy lángosért, a benzinkúton egy süti is jár, ha vasárnap van, 4 fogásos ebéd kell, mert “így illik”. Hosszú az indokok sora, ugye? Próbáld ki, hogy a helyzeteket és az ételeket szétválasztod.

Talán végül az a legfontosabb, hogy tisztázd magadban az éhséget, az ételhez való viszonyodat. Sokan azt mondják, hogy a reggeli elhagyása, vagy a késő esti étkezés és más szokatlan étkezési szokások mindenképpen rendszertelen evéshez és súlygyarapodáshoz vezethetnek. De ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek reggeliznie kell, mihelyt reggel felébred, és azt sem, hogy éjszaka nem ehetsz semmit.

De ha az étkezési szokások tudatos ellenőrzése nem segít a fogyásban akkor azokat a helyzeteket és érzéseket is meg kell vizsgálni magadban, hogy mi okozza az étvágyad, mi helyett eszel?

Üdvözlettel, Katona Zoltán
Életmód Tanácsadó

Te mit érzel?

Értékeld te is a bejegyzést

(49 szavazat, átlag: 4,53 az 5-ből)

Loading...